Párizsban élve némileg figyelni a divatra egyfajta kötelesség.
Az első itteni fizetésemből, vettem egy nyakláncot, amelyen egy párizsi lány volt magassarkúban, kis táskával.
Aztán beruháztam az első igazán jó órámba is, amelyet további 4-5 követett. Nem kell túl drágára gondolni, nem valami túl elegáns Rolex vagy Omega volt, ‘csak’ Michael Kors (a tunéziai barátnőm nyomdokain járva) és Calvin Klein. Otthon beszerváltam egy fa órát is, mert nagyon tetszett a különlegessége.
Amikor Lotfival komolyra fordultak (volna) a dolgok, vett nekem egy csodaszép gyémántgyűrűt. Hivatalos eljegyzés végül nem lett, de a gyűrűt aztán mindig büszkén hordtam, tényleg csudiszép! Nem utolsósorban arra is jó volt, hogy távol tartsam magamtól az érdeklődőket, nehéz volt nem észrevenni a kezemen, itt a nyüzsgő nagyvárosban ez bevett dolog…
Ma már kevés dolgot viselek magamon, az ember ízlése csak finomodik idővel.
Amikor szerettem volna jó dolgokat bevonzani az életembe, vettem egy rózsakvarc karkötőt. Mivel drága barátnőm, Ildi azt mesélte, nála hatásos volt, és három szimbólumot rakattam rá : egy patkót, ami a szerencsét és a lovaglást jelképezte az életemben, egy kolibrit, ami a szabadságot, és egy eljegyzési gyűrűt, amely a szerelmet és az elköteleződést.
Ezt a karkötőt hordom azóta is általában, a Burmából hozott jádeköves karkötőmmel egy csuklómon, a másikon az órámat. (kiválasztva az aznapi szettemhez a legjobban hozzá illőt)
Jellemzően három-négy kedvenc fülbevalót szoktam cserélgetni, egy téglaszínű gyöngyös afrikai stílusút, egy arany karikát (créole franciául, ezt is Cristinától tudom, mivel ő mindig ilyeneket visel), egy maja hatású kerek lemezfülbevalót, valamint a Burmából hozott kedvenc fülbevalómat, amely ezüstből készült, veretes és nagyon különleges formája van.
Nyakláncot nagyon ritkán hordok, egyrészt a munkában viselt ingek, másrészt a tánc, a lovaglás és a sport miatt.
A jobb csuklómon, bár nem ékszerek, de van négy áldásfonal, egy Sri Lankáról, egy Laoszból, és kettő Kambodzsából, a balon még kettő szintén Ázsiából. Elég eklektikus hatást keltek, pláne, ha alkalomadtán csipkeruhába kell öltöznöm, és kivillannak az imafonalak!
Ilyen csipkeruhás alkalmakra szoktam egyébként egyedül felaggatni magamra a Vietnámban vett igazgyöngy ékszerszettemet, kis beszúrós gyöngyfülbevalóval, kétsoros ezüstnyaklánccal, amelynek minden szálán egy-egy igazgyöngy díszeleg. Finom, visszafogott, elegáns, igazi francia ‘classe’ !
Az utolsó ékszer pedig egy kézzel készített karkötő, amit nemrég kaptam ajándékba egyik barátnőmtől, és egy nagyon fontos üzenetet hordoz. Buddhista bölcsesség, azért készítette nekem, mert eléggé magam alatt voltam és kellett valami, hogy sose felejtsem el, az élet folyamatos változás, ‘flow’ (mint közhelyes módon a divat is). Semmi sem állandó : sem a bánat, sem a fájdalom, sem a szerelem, sem a boldogság. A kis kockákból kirakott gyöngyös karkötőn ennyi áll csupán : ELMÚLIK….. Folyt.Köv. MAKARON
“Egy nőt nem a ruhái tesznek gyönyörűvé, nem az alakjáról, és nem is attól szép, ahogyan a haját fésüli. A szépség a nő szemében látszik, hiszen a szem az ajtó a szívhez, ahol a szeretet lakik. A valódi szépség a nő lelkét tükrözi.” Audrey Hepburn
