2. rész
Megnéztük előre, hogy a túra kiindulópontja Cabo de Gata kis falucskában van. Igaz, hogy csak 25 km-re található Almeriától, de a helyi járatos busszal 1 óra alatt értünk oda, mert keresztül ment minden kis falun. A túra, amire készültünk, 55 km-en vezet végig és 4 nap alatt megtehető. Miután reggel 8-ra megérkeztünk a kis faluba, beültünk reggelizni az egyetlen helyi kávézóba, ami nyitva volt. A paradicsomos, sonkás pirítós íze még mindig a számban van. Egyszerűen mennyei volt! Majd elindultunk megkeresni a túraútvonalat. Nem nagyon találtunk térképet, vagy útmutatást. Hátizsákos turistát egyáltalán nem láttunk. Így elindultunk a part mentén, majd a műúton egy darabig, aztán a másik oldalon észrevettünk egy hatalmas tavat, ahová egy ösvény vezetett be. A látvány gyönyörű volt. Mindenfelé rózsaszín flamingók álldogáltak a vízben. Sajnos nem lehetett a közelükbe férkőzni, mivel drótkerítéssel volt lezárva a tóhoz vezető út.
Közben a bokrok között megtaláltuk a turistajelzést is. Így nyugodtan folytattuk utunkat a perzselő hőségben. Október eleje volt, de még mindig 30 fok körül. Amerre csak a szem ellátott körös-körül hegyek, gyér növényzet, főként bokrok, elszáradt füvek és kavicsos, homokos talaj. Nemhiába, ez Európa legszárazabb területe. Eső csak nagyon ritkán esik. A part mentén kis halászbárkák sorakoztak. Láttunk útközben egy só lepárló telepet is. Pár óra után megérkeztünk az első kis faluba, Almadraba de Monteleva-ba. Innentől kezdett el emelkedni az út. Egyik oldalon a tenger, másik oldalon a sziklás hegyek. Itt szintén a műút mellett haladtunk, nem volt más. Következő megállónk a Cabo de Gata hegyfok és a világítótorony volt elképesztő panorámával.
Egy kis ebédszünet után folytattuk utunkat a göröngyös, kavicsos ösvényen még mindig a partot követve. A kis dombocskák majdnem csupaszok, csak kevés bokor nő rajtuk. Pár házat azért láttunk ezen a kietlen vidéken is. Vajon mit csinálhatnak az itt lakók? Ezután következett a túra számomra legmegerőltetőbb szakasza. A rettentő hőségben folyamatosan felfelé kellett gyalogolni a hegyoldalban, méghozzá műúton másfél órán keresztül, hogy felérjünk a Vela Blanca tetejére. Az autósok idáig tudnak feljönni, innen már csak gyalogolni van lehetőség. A táj gyönyörű, sziklás, hegyes, csodálatos színekben pompázott. Fantasztikus látvány volt. Innentől már inkább lejtett az ösvény, ismét egyre közeledtünk a parthoz. Hatalmasra megnőtt legyezőpálmák, óriási kaktuszok is feltűntek mellettünk. Majd hirtelen a semmiből előbukkant egy hatalmas homokdűne. Kiderült, hogy itt ezen a strandon (Playa de Monsul) forgatták az egyik ’Indiana Jones’ filmet, méghozzá az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag egy epizódját. A másik érdekesség, hogy ebben a régióban, Almériától nem messze van a Tabernas sivatag ahol több western filmet is forgattak, mert a táj annyira hasonlatos az amerikai helyszínekhez. Idő hiányában ide nem tudtunk elmenni.
Visszatérve a playa de Monsulhoz, úgy látszott, hogy ez a partszakasz nagyon népszerű, sokan fürdőztek a tengerben. Bármennyire is szerettünk volna, nem tudtunk itt megállni fürödni, mert sötétedés előtt oda akartunk érni San José tengerparti kisvárosába, hogy szállást keressünk. Semmit nem foglaltunk le előre. Egy kis erőltetett menet után este 6-7 óra körül érkeztünk meg, még világosban. Kicsit Görögországra emlékeztetett a városka. Fehérre meszelt, lapos tetejű mediterrán házak, és bougainvillier (murvafürt) mindenhol. Szállást szerencsére találtunk rögtön a főút mentén. Már alig vártuk, hogy bedőljünk az ágyba, jó fárasztó napunk volt. FOLYT. KÖV. Lantos Judit
