1. rész
Annyi szépet és jót hallottam már erről a helyről, hogy egyszer elhatároztam, ide el kell mennem. Bár a legtöbb turista Andalúzia más régióit veszi célba, mint pl. Malaga, Granada vagy Sevilla, én annyira a természet szerelmese vagyok, hogy inkább túrázást terveztem egy olyan régióba, amelyről azelőtt soha nem hallottam. Ez a hely a ’Cabo de Gata-Nijar Natural Park’, ahol a …tengerpart mentén 55 km-en keresztül vezet egy túraútvonal. Érdekessége, hogy ez Európa legszárazabb és egyben legmelegebb területe, a turisták által pedig nem annyira ismert. Szóval pont nekem való hely! Párizsból repülővel érkeztünk Madridba, majd onnan vonatoztunk le Almériába. Innen 25 km-re volt a túránk kiinduló pontja. A 400 km-t több mint 6 óra alatt tettük meg. A vonat elég tiszta volt, kényelmes ülésekkel. Útközben, ami a legjobban megragadott, hogy rengeteg olajfaültetvény volt amerre csak a szemünk ellátott. Az volt a benyomásom, mintha több olajfa lett volna itt, mint egész Görögországban. Sok kis falvat, tanyákat, végtelen mezőket, a távolban pedig sok-sok hegyet láttunk. A tengerparthoz közeledve pedig szélkerekek és napkollektorok százai sorakoztak. Majd kora délután megérkeztünk Almériába, kicsit gyűrötten, de annál izgatottabban. Ragyogó napsütés fogadott minket. Alméria egy nagyon régi kikötőváros, a mór kalózok bázisa volt, és egy hatalmas erőd is található itt. Manapság sófeldolgozással foglalkoznak és ebben a tartományban található Spanyolország legnagyobb üvegház komplexuma, ahol gyümölcsöket és zöldségeket termelnek és exportálják Európába. Véleményem szerint, amit mi megveszünk spanyol árukat a boltokban, annak nagy része innen származik. Sőt, még a műhold felvételekről is jól láthatók ezek a hatalmas üvegházak. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, rohantunk felfedezni a várost, mivel másnap már indultunk is a 4 napos gyalogtúránkra. Pár óránk maradt sötétedésig. Térképünk nem volt, így elindultunk egyik irányba. Helyes színes házikók között sétáltunk, amíg meg nem láttunk egy várfalat a magasban. Nekiiramodtunk, hogy felmenjünk oda a kis kacskaringós utcákon. Amikor felértünk, gyönyörű látvány tárult elénk. Az egész város a lábunk előtt hevert, háttérben a tengerrel (fenti kép). Csodálatos volt. A távolban láthattuk a kikötőt, ahol éppen egy hatalmas tengerjáró hajó horgonyzott. Viszont kicsit csalódás is volt, mivel amiről azt hittük, hogy igazi vár, csak romhalmaz volt. Igaz a várfal a Kínai Nagy Falhoz hasonlított, egy része jó állapotban megmaradt, de sétálni nem lehetett rajta. Végül kiderült, hogy az igazi várhoz, vagyis az erődhöz, egy teljesen más helyen volt a feljárat, a város másik részén. Sétáltunk a városban kicsit, találtunk egy bájos muzulmán teaszalont, ahol nagyon finom teát ittunk. Majd bementünk egy gyönyörű katedrálisba, este pedig elmentünk több tapasz bárba, ahol a régióra jellemző tapaszokat kóstolgattunk egy-egy pohár kellemes bor társaságában. Isteni volt! Most már kijelenthetem, hogy a spanyol konyha lett az olasz után a kedvencem! Erre a régióra jellemző még, hogy ha rendelsz egy pohár bort, ahhoz ingyen tapasz jár, amit a vendég választhat ki az étlapról. Vagyis 1 pohár borhoz jár 1 ingyen tapasz. Hihetetlen, nem? Így telt el az első napunk Andalúziában.
A folytatásban pedig következik a fárasztó, de annál izgalmasabb gyalogtúránk, amit végül nem sikerült befejeznünk a homokos tengerpart ellenállhatatlan csábító ereje miatt. Folyt. köv. Lantos Judit
