Imádom a kakaót, visszaröpít a gyermekkorba. Tipikus téli ital, mindig csak ilyenkor kívánom, és nagyon szeretem azt a hangulatot, amit magával hoz. Szeretek emlékezni arra a gondtalan gyermeki létre, amikor minden olyan hatalmasnak tűnt körülöttem. Jó visszaidézni, hogy mennyire része volt az életemnek a csoda, hogy milyen lelkesedéssel vártam dolgokat. Felnőttként erre minden egyes nap emlékeznem kell, hogy ez ugyanúgy az életem része legyen. 
Már eddigis hatalmas utat jártam be, és még annyi minden van előttem, de azt már megtanultam, hogy néha érdemes levennünk a szemünket a célunkról, elég, ha mi tudjuk belülről, hogy merre tartunk. Minden egyes nap mást tartogat számunkra, és ha a szemünkkel kapaszkodunk egy távoli dologba, akkor elveszítjük a jelen pillanat varázslatát. Az pedig visszahozhatatlan.
Amióta esténként leülök a kanapéra egy forró itallal a kezemben, hallgatok valami kellemes zenét, gyújtok egy gyertyát, ráébredek, hogy mennyi boldog pillanat van egy napban, ami felett lazán átsiklok. A boldogság ezekből a pillanatokból születik, de ha nem figyelek rá, elillan.
Vannak kihívások az életemben, vannak megoldandó feladataim, de minden napban van énidőm, ami csak az enyém. Mostanában az énidőmet a belső gyermekemnek ajándékozom, mert varázslatos, ahogyan a belőle áradó öröm szétárad bennem. A karácsonyi misztérium gyerekkorban a legerősebb, tele hittel, várakozással, angyalokkal és sejtelmes fényekkel. Nekem ez az, ami értékes, ez az, ami boldoggá tesz.
2018. december
Kammerer Edina Bliss
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás nélkül, minden egyéb terjesztés engedélyköteles.
