Ha víz volnék, áramolnék.
Végtelen alkalmazkodásomnak teret hagynék.
Én volnék a pára, mely könnyű és lebegő.
Én volnék a jég, mely kemény és törhető.
Hópehelyként táncolnék,
Esőcseppként kopognék,
Patakként erdőnek, mezőnek zenéje lennék.
Folyóként zúgnék, de nem árasztanék, inkább önmagam medrében dübörögnék.
Lágy vizű forrásként szolgálnék fűt, fát, virágot.
Habjaimból születnének gyönyörű leányok.
KenderKóc / Antoni Adrienn
Kép : Ismeretlen szerző