ANGLIA / 1 nap
Indul a kaland!
2019 március 10 vasárnap. Ma mentem volna Angliába, ha le nem késem a repülő járatomat.
Ez lett volna az első alkalom, hogy repülővel megyek, mert eddig mindig vonattal utaztam, az Eurostar-ral Párizsból. A reptérre körülbelül 1 órával korábban érkeztem. Mivel feladandó poggyászom nem volt, azt gondoltam, hogy az átvilágításon hamar átjutok. De sajnos nem így történt. Elfeledkeztem az útlevél kontrollról, ami sokkal több időt vett igénybe, mert vasárnap reggel természetesen rengetegen akartak Angliába utazni, plusz az átvilágításnál is sokat kellett várni. Így mire odaértem a beszállókapuhoz, az már be is zárt. Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Viszont nem én voltam az egyedüli, aki lekéste ezt a járatot. Csak semmi pánik, mondogattam magamnak. Ez nem egy fontos megbeszélés, vagy állásinterjú, vagy temetés, esetleg lakodalom…. Nem dől össze a világ mert lekéstem egy járatot. A sírás nem segít. Szerencsére nagyon jó áron vásároltam ezt a jegyet Manchesterbe, így emiatt sem izgultam annyira. Odamentem az Air France irodájához, ahol 500 és 300 eurós repülőjegyeket akartak nekem eladni. Végül arra jutottam, hogy magamnak kell jegyet keresnem, mivel a lekésett járat jegyét nem tudtam volna felhasználni máshol. Viszont a reptéri illetéket vissza tudtam igényelni. Ez kb. a repjegy fele volt (30 euró). Eszembe jutott, hogy buszok is közlekednek Angliába, Londonba. Gyorsan meg is néztem az egyik busztársaság honlapját, még a reptéren, és íme, találtam egy éjszakai járatot 17 euróért. Londonból pedig szintén nagyon olcsón találtam buszjegyet, ami Leeds-be szállított engem. Így pénzveszteségem nem volt a lekésett gép miatt. Leszámítva az 1 napos időveszteséget és a sietség miatt szétszakadt bőrcsizmámat, egész jól kijöttem belőle. Az éjszakai buszozás nem volt egy leányálom. Ha jól számoltam 4 buszt indítottak éjszaka, fél 10 körül és mindegyik tele volt. Ezen kicsit elcsodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy a jegyár lehet az oka. Az Eurostar jegyárai minimum 40 euroba kerülnek egy útra. Következő meglepetés, hogy Calais-nál a buszt és a járműveket nem vonattal szállították át a tengeren, hanem komppal. Körülbelül 5 éve még a vonatos verzió működött. Szóval ki kellett szállnunk a buszból hajnali 2-kor egy útlevél ellenőrzésre, utána a busszal bementünk a komp belsejébe, nekünk pedig el kellett hagynunk a buszt és felmenni az emeletre, az étterem részlegre. A hajó másfél óra alatt ért át a La- Manche csatornán. Addig én ráborulva az asztalra próbáltam aludni, ami teljességgel lehetetlen volt, az üvöltöző iskolás gyerekek miatt, akik a vakációjukat élvezték. Hajnali fél 6-ra érkeztünk Londonba a Victoria Coach Station buszállomásra, onnan pedig 8 órakor indult a következő buszom Leeds-be, Anglia északi régiójába, Yorkshire megyébe. A busz végig az autópályán ment, miután nagy nehezen kikeveredtünk Londonból. A buszból jól láttam, hogy nem láttam teheneket, viszont annál több bárányt és lovat. A lovak le voltak takarva lepellel. Vajon miért? Fáztak talán? Leeds-ben egy ismeretlen ismerős (egy barátom barátja) várt engem, akinél 3 napot töltöttem el. Szerencsére az aznapi program felét még meg tudtuk menteni, az 1 napos késésem ellenére. A vonatjegyeket már jó előre megvettük. Miután megérkeztem már elmúlt dél, és 1 óránk volt a vonatunk indulásáig Ikley-be. Így városnézés helyett elmentünk a helyi piacra és helyben meg is ebédeltünk. Én ‘fish and chips’-et ettem, az angol nemzeti ételt, ami rántott halat jelent sült krumplival. Itt még borsópürét is felszolgáltak hozzá 5,5 angol fontért. Majd felpattantunk a vonatra, és elmentünk Ikley-be, ahonnan egy helyi járatos kisbusszal jutottunk el a Bolton Abbey-hoz. Itt egy 12. századi apátság maradványai találhatók, gyönyörű környezetben. Túra útvonalak is indulnak, aminek egy kis szakaszát sikerült is megtennünk. Eredetileg egész napos kirándulást terveztünk az apátság környékén, csak hát abból nem lett semmi. Az erdő nagyon szép volt, folyók, hegyi patakok, hatalmas zöld területek mellett haladtunk el. Nem számítottam rá, hogy ilyen hideg lesz március közepén (6 fok), de a napsütés igazán jól esett. Nagyon szép idő volt!
Útközben találtunk egy éttermet is, ahol megkóstoltam a Yorkshire teát. Isteni finom volt, be is szereztem később magamnak egy dobozzal. 80 db filter volt benne, ami erre az évre biztos kitart. Visszafelé megvártuk ismét a kisbuszt, ami ebben a téli időszakban elég ritkán jár, napi 3-szor. Az utolsót értük el oda- és vissza is. A sofőr nagyon szimpatikus és érdeklődő volt, végig beszélgetett velünk. Igaz, csak mi 2-en voltunk utasok. Az volt az érzésem, hogy nem sok turista szánja rá magát, hogy március közepén elinduljon kirándulni észak Angliába, főleg nem tömegközlekedéssel. Ikley-ből aztán vissza vonatoztunk Leeds-be, majd onnan Sheffield-be, ahol az ismerősöm lakott. Elég későn értünk haza. Gyors bevásárlás, vacsora és alvás volt a következő menü. Az éjszakai utazás és nem alvás ellenére elég jól bírtam az egész napos fennlétet.
Folytatás hamarosan…
Lantos Judit
