ANGLIA / 3. nap
Eredetileg nem ide terveztük a kirándulást, hanem a Peak District nemzeti parkon belül, a Kinder Scout nevezetű helyszínre akartunk elzarándokolni egy túra keretében. Ez a legmagasabb pontja a nemzeti parknak, és a táj is gyönyörű, több vízeséssel és sziklaképződményekkel. Minden vágyam az volt, hogy ide eljussak. Egyrészt mert imádok túrázni, és ez egy nagyszerű, látványos túraútvonal, másrészt pedig, mert ebben a régióban forgatták a Büszkeség és Balítélet c. film (2005) pár részletét. Ez volt igazándiból a legfőbb szempont. De ahogy az időjárás alakult, semmi esélyt nem jósoltunk ennek a kis kiruccanásnak.
Mióta megérkeztem észak Angliába, majd megfagytam, a szél állandóan fújt, és még az eső is folyton esett. Más látnivalót kellett keresnünk, ha nem akartunk szétfagyni, bőrig ázni és összeszedni egy jó kis tüdőgyulladást. Mert ez várt volna ránk, ha elmegyünk mégis csak túrázni. Aztán máshogy döntöttünk. Hasunkra ütöttünk és kinéztünk egy kis városkát, mellette pedig egy kúriát, ahová el tudtunk könnyen buszozni Sheffield-ből.
Bakewell városka és a Chatsworth birtok is szintén a Peak District Nemzeti Parkban található, mégpedig Derbyshire megyében. Amikor jobban utánanéztem, akkor derült ki, hogy ebben a kastélyban is megfordult Keira Knightley és Matthew Macfadyen. Vagyis ezen a birtokon és a házban is forgatták a filmet. Mégis csak teljesült a vágyam! Reggel nem indultunk korán a buszhoz, a 11 órásival mentünk Bakewell-be. Mondanom sem kell majdnem végig esett az eső. Pedig elől ültünk az emeletes buszon felül. Az esőcseppeket egész jól lehetett látni. Nagyjából 1 órás volt az út. Mikor megérkeztünk már megint esett. Így leszállás után rögtön bemenekültünk egy ajándékboltba. Bent időztünk egy darabig, amíg alább nem hagyott az eső. Aztán nézelődtünk kicsit a városközpontban. Bakewell egy nagyon régi, középkori városka. Bájos régi házaival nagyon tetszett. Aztán kezdtünk éhesek lenni és bementünk egy teaházba, ahol enni is tudtunk.
Még vegetáriánus menü is volt, aminek megörültem. Mostanában nem eszek húst. A személyzet nagyon szimpatikus volt, a szakács kétszer is kijött hozzánk. Először megkérdezte, hogy hány perc múlva hozhatja a második fogást, másodszor pedig, hogy minden rendben van-e. Hallottatok már ilyet? Már most nagyon kedvelem az angolokat. Az étel is nagyon jó volt, meg a tea is. Ez a hely a ‘Byways tearooms’ volt. Utána elmentünk sétálni a folyópartra, ahol rengeteg hattyú és kacsa úszkált, majd betértünk egy cukrászdába, ahol nagyon finomnak és nagyon franciásnak kinéző sütemények voltak. Persze az eladó letagadta, hogy ezek francia sütikék lennének. Majd találtunk egy pékséget is, ahol megkóstoltuk a helyi hagyományos süteményt, a Bakewell pudding-ot. Isteni finom volt. Ha arra jártok, feltétlenül kóstoljátok meg! Linzerkosárkák málna,-vagy eperlekvárral töltve, a tetején mandulával. Majd folytattuk utunkat a templom és a temető megnézésével, ami szintén megér egy látogatást.
Ezek után már csak a buszhoz kellett rohannunk, ha még el akartunk menni megnézni a híres Chatsworth-házat, ahol már annyi filmet forgattak. A busz lerakott minket a birtok bejáratától nem messze. Azt mondta a sofőr, hogy nagyjából 10 perc a ház. Hát, egy kicsit lódított. Minimum 20 percet gyalogoltunk, közben az eső hol esett, hol elállt. Aranyozott bejárati kapu volt, mint sok helyen Franciaországban is. Legalább 10 autó lehagyott minket, de mi rendületlenül gyalogoltunk. Hatalmas nagy füves terület tárult elénk, tele legelésző birkákkal, és a távolban egy szarvascsordával, gyönyörű hatalmas fákkal.
Aztán megpillantottuk végre a házat. Időközben kiderítettük, hogy sajnos nem volt nyitva a látogatók előtt. Pontosan 10 nap múlva volt a nyitás. Szóval erről lemaradtunk, kicsit szomorú voltam. De sebaj, majd legközelebb erre is figyelek. Az egész ház kerítéssel volt körülvéve, még csak körbe sem lehetett járni. A mellette levő épületben volt kávézó és ajándékbolt is. Szerencsére a boltban tudtam venni egy nekem tetsző hűtőmágnest, emlékként.
Aztán elindultunk egy kis ösvényen a másik kijárat felé. Még jó pár fotót készítettünk a kastélyról és a környező területről, a Derwent folyóról és a két kőhídról. Igazán nagyon szép látvány volt, még így esőben is. Majd megérkeztünk egy pici kis faluba, Edensor-ba, ahol szintén délután 5 órakor bezárt az utolsó bolt. A buszra pedig minimum még egy órát kellett várnunk. Ilyen a turisták élete autó nélkül, tömegközlekedéssel idényen kívül. Aztán megnéztük az interneten a busz menetrendeket és egy másik busz is jött nemsokára, ami Bakewell-be vitt vissza minket, ahonnan át tudtunk szállni egy olyan buszra, ami Sheffield-be ment. Csakhogy 10 percünk volt átérni a másik buszmegállóba, ami nem volt olyan közel. Egy kis hegynek fel, hegynek le rohanás után végül elértük a járatot, és nagy nehezen estére hazaértünk. Ezzel lezárult a 3 napos észak-angliai kiruccanásom, ami eléggé élménydúsra sikeredett. Nem bántam meg, hogy elmentem ide, de legközelebb jobban meg kell választani az évszakot. Márciusban még nagyon hideg van, és rossz az idő. Nem tudtunk elmenni kirándulni és a Chatsworth-ház sem volt nyitva. Mi ebből a tanulság? Még vissza kell ide jönnöm valamikor. Anglia amúgy is a szívem csücske. Imádom ezt az országot, annak ellenére, hogy túl nagy hegyek nincsenek. Viszont a természet gyönyörű, az építkezés elég egyedi, bőven van történelmi látnivaló, és még sorolhatnám.
Lantos Judit
